Kétperces
Tasnádi Gergely és Saci

Már megint nem megy. Hiába képzeltem el,
halovány szöveg, hogy mindössze akarni kell.
Megint falra festettem az összes ördögöm
és mind lemászott onnan -most őket öldösöm,
és úgy üvöltök bele a mikrofonba,
mintha sejteném, hogy voltaképpen mi is lehet a gondja
a világnak, holott még azt se' tudom egészen,
hogy az egész konstrukcióban mi az én részem.

És azt hiszem, messze még a reggel
amikor mindenről lehull,
a lepel és végre mind
megpihenünk valahol
Addig pedig játszom a dalt,
tőletek meg mosolyt koldulok;
és rossz kapusként
minden árnyékra mozdulok

És annyi az elvárás, alattuk a földig roskadok.
A sorban állok és az ördög tudja, mifelé haladok.
Dalolva leszek része e furcsa szerkezetnek
és vállat vonva adom magam az élvezetnek.

És annyira, messze még a reggel
amikor mindenről lehull,
a lepel és végre mind
megpihenünk valahol
Addig pedig játszom a dalt,
tőletek meg mosolyt koldulok;
és rossz kapusként
minden árnyékra mozdulok

Messze még a reggel, hát mosolyt koldulok.
Messze még a reggel, minden árnyékra mozdulok
Messze még a reggel, addig a fal felé fordulok